Egy étterem vezetése sosem könnyű. Most pedig azt gondolom, hogy kifejezetten nehéz helyeztbe került az, aki úgy mint én, nemrég váltott egy étterem vezetésének élére. Jelenleg csak otthon ülünk, és várjuk, hogy újra dolgozhassunk és fogadhassuk a vendégeket. Nagyon nehéz időszak ez mindenkinek, de talán nekünk egy kicsit még élezettebb a helyzet. Én viszont azt tanultam a családomtól, de főleg édesanyámtól, hogy amikor csüggedni kellene is a jövőt kell építeni és fel kell emelni a fejet, mert a búslakodás sosem segít. Ahol dolgozni lehet ott dolgozzunk, ahol pedig szomorkodni kell ott elfogadjunk, és feldolgozzunk.
Én azt gondolom, ebben a helyzetben mindkettőre szükség van, de nem kell tétlenül ülnünk. Ezt senki sem mondta. Én ugyanis azon dolgozom már a karantén óta, hogy azok a változtatások, amiket terveztem most menjenek végbe, és ne kelljen majd később például bezárnunk. Új étlapot is tervezek, amit megfőzettem a szakáccsal és normális, nyugodt körülmények között meg lehet fotóztatni, hiszen nincsenek vendégek, nyugodtan meg lehet szervezni és tervezni, valósítani a fotózást.
Nem volt kérdés, hogy a Fotoda csapata csinálja az ételfotózás feladatait, hiszen már nem egyszer dolgoztam velük együtt, és mindig nagyon elégedett voltam az eredménnyel és a közös munkával is. A képek nemsokára készen lesznek, és a nyomda is biztosan gyorsabban megcsinálja nekem a prospektust mint egy csúcs időszakban. A visszatéréskor pedig egy újult étteremmel találják szembe magukat az emberek, új étlappal és felújított étteremmel. Biztos vagyok benne, hogy nem fogjuk a válságot nyomtalan átvészelni, de abban is, hogy jól fogunk kijönni így, hogy minden ilyen feladatot most végrehajtottunk és újult erővel várhatjuk a betérőket ha vége a bezárásoknak.